Huszonöt centiméter magasan harapnak a levélbe a zombihangyák

A trópusi esőerdők lombkoronájából huszonöt centiméteres magasságba hajtja a faodvasító hangyákat egy parazita gomba. Az áldozatok a fák tetejét elhagyva levelekbe mélyesztik a rágóikat, majd elpusztulnak, hogy a testükből kinövő gomba szétszórja a spóráit.

A déli órák halálos harapása

Az élősködő észrevétlenül támadja meg az élelmet kereső dolgozókat a trópusi vadonban. Az apró spórák megtapadnak a rovarok kültakaróján, majd áttörik azt. A fertőzést követően az Ophiocordyceps unilateralis nevű faj különálló, élesztőszerű sejtek formájában szaporodik el a keringési folyadékban.

A fertőzött rovarok viselkedése néhány napon belül drámai módon megváltozik. Az állatok mozgása bizonytalanná válik, és gyakori izomgörcsök gyötrik őket a kutatók megfigyelései szerint. A dolgozók céltalanul kóborolni kezdenek a környező növényzeten. Végül elhagyják a biztonságos kolóniát, mielőtt a fészekben élő többi egyed észrevenné rajtuk a betegség jeleit.

A thaiföldi esőerdőkben végzett vizsgálatok feltárták a parazita különleges pontosságát. A dolgozók a húsz méternél magasabban elterülő lombok közül a talaj közelébe vándorolnak. Az állatok szinte kivétel nélkül huszonöt centiméteres magasságban állnak meg a növényzeten. A hangyák túlnyomó része a levelek fonákján lévő főereket veszi célba, és rágóit mélyen a növényi szövetbe mélyeszti.

Ez a görcsös harapás a növényeken jól látható, jellegzetes hegeket hagy maga után. A levelek kiválasztása során a rovarok nem válogatnak a növényfajok között. A helyszín keresésekor kizárólag a környezeti tényezők vezérlik a szerencsétlen állatokat. A görcsös harapás stabilan tartja a gazdatestet, miközben a helyszín ideális hőmérsékletet nyújt a gombának. A kutatók négyzetméterenként akár 26 elhullott hangyát is találtak a vizsgálati területeken.

A halálos manőver időzítése nem a véletlen műve a természetben. A vándorlás és a levélbe harapás közötti váltás mindig délelőtt tizenegy és délután kettő közé esik. A biológusok úgy vélik, hogy ezt a szinkronizált mozgást a napfény változása váltja ki a hangyákból. Ebben a déli időszakban végrehajtott mozdulatban teljesedik ki a parazita közvetlen uralma a rovar felett.

Gombaszár tör ki a fejből

A levélhez rögzült hangya hamarosan elpusztul, de a folyamat ezzel nem ér véget. Az áldozat elpusztítása elengedhetetlen fejlődési lépés a gomba számára. A halál beállta után a gombafonalak gyorsan átszövik a teljes tetemet. A parazita feléli az elhullott rovar szöveteit, miközben egy elágazó hálózatot hoz létre a maradványokon belül.

A kimúlás után hét-tíz nappal látványos átalakulás veszi kezdetét a rovar testén. A gombafonalak összehangolt növekedése révén egy vastag szár tör elő az állat fejének hátsó részéből. Ez a kiemelkedő szár szolgál alapul a gomba ivaros szaporítószervének. A szár oldalán hamarosan egy kerekded szaporítószerv képződik, amely magában foglalja a fejlődő spórákat.

Amikor a szaporítószerv teljesen beérik, a parazita megkezdi a spórák kilövellését. A gomba nagy erővel löki ki a fertőző részecskéket közvetlenül az aljnövényzetre. A lehulló spórák a talajon vagy a közeli ágakon járó rovarokra hullanak rá. A kutatók szerint a gyors spóraszórás azért fontos, mert a tetemet könnyen megehetik a dögevők. Ráadásul más szaprofita (korhadéklakó) gombák is elpusztíthatják a maradványt.

A rovarokat magasba kényszerítő viselkedést a biológusok csúcsbetegségnek nevezik a szakirodalomban. Ez az alkalmazkodás több különböző gombacsaládnál is önállóan kialakult az evolúció során. A paraziták a magasabb növényi részekre vezetik a legyeket, bogarakat és más rovarokat a pusztulásuk előtt. Az elpusztult rovarok gyakran a szárnyaikat is széttárják a szárakon, ezzel segítve a spórák szabad távozását.

A magaslati pozíció lehetővé teszi, hogy a spórákat a légáramlatok sokkal nagyobb távolságra sodorják. A lebegő részecskék így jóval nagyobb területen fertőzhetik meg a gyanútlan rovarokat. Egyes rovarfertőző fajok, például a Pandora formicae nevű gomba, szinte hajszálpontosan ugyanúgy irányítják az erdei hangyák viselkedését. A kutatók szerint ezek a manipulatív képességek a paraziták túlélésének legfontosabb eszközei.